Hát a viseletes dolgaink elég uncsik és szerintem csak nekem érdekes, ha Frida pl nem lesz cukorbeteg a sok húsvéti csokitól, sütitől. Bár lehet, hogy egy orvost érdekelné. Úgyhogy inkább arról írok, hogy milyennek képzelem néha a hétköznapjainkat, ha unom őket.
Szóval mostanában azt képzelem, hogy egy igazi dáma vagyok, vagy legalábbis úriasszony. Cselédekkel, cselédszobával, szalonnal meg könyvtárszobával. Meg ilyenek. Szóval amikor reggel felébredek (még véletlenül sem a ded ébreszt, mert akkor nem leszek szép és ránctalan, meg hát miért van neki francia nevelőnője, ha nem azért, hogy ilyenkor dajkálja. Bár most, hogy belegondolok, francia nevelőnője a nagyobb gyerekeknek szokott lenni, nem? Mondjuk nekem nagyobb koromban sem volt. És nem is tudok franciául. Tehát nem tudom megmondani, hogy most már aztán elég, nehogy használja a drága párfümömet, mon dieu! Tehát francia helyett legyen mondjuk norvégkisasszonya a Fricilánynak.) Szóval felébredek, többnyire ágyban reggelizem, háromfélét, és a tálcán mindig van egy szál virág kis vázában, és én soha, de soha nem borítom be az egészet az ágyamba. Mert képzeletben én annyira hozzá vagyok szokva az ágybanregglihez, hogy az csuda, sőt, az lenne furcsa, ha asztalnál kellene ennem. Aztán megtekintem a lányom. Ellenőrzöm, hogy a cselédlány a kormos mancsával nem nyúlt-e hozzá a selyem gyufatartótokhoz. (Ennek létezéséről is csak most szereztem tudomást) Megrendelem az ebédet/vacsorát, meghívom az előkelő és finom barátaimat teára. És aztán... izé, olvasgatok, meg hímezgetek, meg blogot írok. (Ha lenne cselédem, blogot is gyakrabban tudnék írni.) Ebéd után meg levinném a nrvégkisasszony társaságában a Lánylényt sétálni. Aztán máris teaidő, aztán várjuk haza a Nagyon Fontosat Dolgozó Pétert, akinek Bajsza lenne. És édelegnénk, magázódnánk. Esténként meg rendelkeznék néhányat, meg fórumoznék, majd az Emberem társaságában irtó korán lefeküdnék.
Csak azért lehet, hogy többet lennék igazából a Fricivel. Meg jaj, majdnem elfelejtettem, lenne társalkodónőm is. Meg kilovagolnék a paneltömbből a saját lovamon. Meg olykor elkocsikáznék az Alléba (hamár nincs errefelé semmiféle vacak korzó sem!)
Szóval ilyenek.
És hogy ne búcsúzzak jótanács nélkül:
" ...három dologról lehet megítélni a házat, amelybe belépek: 1. Van-e gyufa a gyufatartóban? 2. Nyikorognak-e az ajtók? 3. Járnak-e az órák." (Dr Hevesi Sándorné: Az ideális háztartás)
Holnap jövök a szobaleány kiskátéjával!
2010. április 6., kedd
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
