2010. március 18., csütörtök

Tavasz

Olyan, de olyan tavasz van! A sejtjeimben érzem! Ilyenkor olyan boldog bír lenni az ember, nem? Ráadásul ma teaparti lesz nálunk, vagy teadélután! Egy csomó kedves asszonynéppel, jobban mondva hölggyel! Mert teadélutánra csak hölgyek járnak! Most megyek, készülődni. Ilyenkor fodros ruhát illene vasalni, vagy hajat bodorítani, tortát tejszínhabbal és cukormázzal díszíteni!

2010. március 15., hétfő

Holnap hazamegyünk

Holnap végre hazamegyünk, sallalalallaaaaa! (Popsztárnak érzem most magam)
Fridaliba szuperjófej, annyira, de annyira szeretem, hogy olyan jó kis kiterjedése van! Néha már úgy érzem magam, mint Elvira a Bolondos dallamokból, mert folyton csak szorongatnám.

2010. március 14., vasárnap

Miért ne vegyünk biciklit egy olyan gyereknek, aki még nem tud bringázni

Most épp Kőszegen vagyunk, mindenhol sütiillat, meg rántott hús, meg ilyenek. Teleápolt gyomorral feküdnék egész nap legszívesebben. De mindegy, szellemem friss és üde.
Na szóval a bicikliről akartam írni, mert vettünk egyet a Lánynak. Bárcsak, bárcsak valahogy sikerült volna kiölnöm belőle a bringák iránti sóvárgást! Most ott tartunk, hogy nem tud tekerni, viszont kormányozni se! Ezért az utcán görnyedve tolom a lányom, közben kormányozom a bringáját. 10 colos a jármű, én egy Fő téri séta után lebénultnak és megnyomorítottnak éreztem magam. Próbálom megtanítani legalább a kormányzás művészetére, de addig még simán elvesztem a sudár tartásomat, és legfőképpen a gerincem épségét. Mindenki egye meg, amit főzött ugye.
Frida még mindig nem tud beszélni, gyanítom azért, mert lassan én vagyok az, aki kezdi átvenni ezt az egy szótagos beszédstílt, és közben azzal áltatom magam, hogy a lányom és én félszavakból értjük egymást. Végülis az, hogy mo fo egyértelmű, hogy azt jelenti, hogy most focizzunk.
A növényeink, akik/amik otthon maradtak, csak ma jutottak eszembe. P. valószínűleg nem öntözte meg őket. Remélem, túlélik. De képzeletben már minden látványra felkészültem.
Alig várom már a húsvétot meg hogy F-val készülődjünk, meg hogy végre tavasz legyen, de ez oly közhelyes, meg izé így leírva.

2010. március 5., péntek

Tortazabálók

Igen, azok vagyunk. Ma megettünk egy egész tortát, hárman végül P is kapott belőle). Ahogy ebbe belegondolok, belesajdul a szív, mert gyönyörű vala az torta, mit tegnap sütöttem volt. Holnap ismét tortát sütünk, mert Flányom kitalálta, hogy a Mari babának szülinapja lesz. És mi komolyan vesszük az ilyesmit.
A tegnapi Piha-életérzés elmúlt, maradt a vidámkodás. Frida annyira, de annyira jófej! Egészen rám ütött.

2010. március 1., hétfő

Arról, hogy nekem tulajdonképpen jó dolgom van

Mert van egy lányom, aki elvégzi a házimunkák egy részét. Mivel utálok mosogatni, az első lépés az volt, hogy megtanítottam a mosogatásra. Egyelőre nagy kedvvel végzi. Ahogy a teregetést is, a felsöprést is, és most nekiállt vasalni a játékvasalóval. Tudom már, mi lesz a következő lépés. Igen, a vasalás. Mondjuk azt nem értem, hogy ha egy játékvasaló zenél (!!!), akkor plusz miért nem áraszt enyhe meleget is, hogy ne hiába tologassa a Gyereklány a ruhákon?
Másrészt meg az emberem áldott jó természetéről külön blogot is vezethetnék. (hú, rá kell keresnem, hogy ő nem ír-e már blogot rólam! Elvégre én vagyok az életének a királynője, meg ilyesmi.)
Szóval ma március van, ami azért jó, mert tavaszodik, bár még a földre nem lehet leülni (r betűs hónap ugyebár!) Jaj, majd folytatom, most kellek valamiért.

Nos, itt vagyok. Főztem vacsorát, meg sütit is, erre a Lánylény egy falatot sem evett. De komolyan mondom, Peti arcán láttam az örömöt, hogy így neki jut több. Persze leplezni igyekezett, de nem sikerült, mert én roppant dörzsölt vagyok. Frida elénekelte élete első teljes dalát (úgy értem, ami egy helyett két szóból állt, és felismerhető dallama volt, nem pedig saját költés.). A Jár a baba jár-t énekelte. Hát, nem kell gyorsan helyet foglalnom neki, és Oslóba küldeni az Eurovíziós Dalfesztiválra. Legalábbis még nem. De rögtön eszembe jutott gyermektelen lánykorom, amikoris egyszer ovisokat láttam a tv-ben, amint a Gólya, gólya, gilicét üvöltik teli torokból, és nekem jött a torkomból a bőgés, hogy egyszer nekem is lesz egy üvöltve éneklő gyerekem. És tényleg így lett.

Most megint megszakítjuk adásunkat, fürdetés következik.

Update: Egy növény nagy valószínűség szerint ma hajnalban életét vesztette.