Elcseszett nap

Ma diagnosztizáltam magamon a lisztérzékenységet. Nincs jó kedvem, de igazából annyira mindegy, hiszen F is az, és így már nem lesz bűntudatom, hogy én egészséges vagyok. Majd együtt toljuk F-val a gluténmentes kosztot.
Másik dolog: amíg őrült módjára szaladtam le a patikába a Biocard-teszt eredményével, hogy a patikusnő segítsen eldönteni a dolgot, F-ra a szomszédok vigyáztak. Mire visszaértem, a szomszédkislány épp F körmét festegette. Piha! A lányomnak ebben a szezonban előbb lett kifestve a körme, mint az enyém. Amúgy meg tök mérges lettem, nekem nem nagyon tetszik a kifestett körmű/arcú gyerek, pláne ha csak 2,5 éves.

Az meg még külön vicc volt, ahogy egy csepp vért vettem magamtól. A teszthez mellékelve van minden eszköz, ujjbökő, stb, de nekem annyira iszonyatosnak tűnt, hogy nem mertem. Amúgy rettegek a tűtől, vérvételtől. Ígyhát elhatároztam magam, hogy keresek magamon egy sebet (igen, tudom) és elvakarom. És megcsináltam, közben F totál elmebetegnek nézett, azt kiabálta, h vér hol?, meg hogy anya béna. Szuper.

Mert én egy ilyen anya vagyok

Reggel F őrjöngve ébredt, valahogy mindenen ordított, és engem ez 6 és 7 között (meg persze később is, csak próbálom magam jobb fényben feltüntetni) nagyon megvisel. És mindenen ordított, hogy ne ide tegyem a kezem, meg éhes de mégsem megy ki enni (miután közöltem vele, hogy vagy az apja - aki akkor még FEKÜDT AZ ÁGYBAN - ad neki reggelit, vagy megvárja, amíg 10 7 óra lesz). Nem válaszolt, hanem ordított. Úgyhogy én visszafeküdtem az ágyamba, mert rám nem lehet erőszakkal hatni, és ez egy család, nem pedig holmi munkatábor. P pedig felkelt, mégiscsak ő az apukája az ordító kislánynak. És csodásan elvoltak nélkülem, néha hallottam egy kis ordítást a narancslé körül, de szerencsére csak félálomban.

És még a dogámat is nekem kell bevinnem. Piha! Bár P felajánlotta, hogy hív egy futárt, de az meg olyan fura lett volna. Meg drága. Meg hát hogy bízhatnék egy idegen futárban?!

Belehalok

ha nem lehet holnap leadni a szemináriumi dolgozatomat. Varjú és kakadu a címe, és nem akarok róla beszélni. Nem hiszem, hogy az életművem részeként fogok rá tekinteni. És ide sem fogok részleteket feltölteni belőle. Még valaki ügyes idézné! (hahaha)
P-t kértem meg, hogy vigye be holnap, pedig én is ráérnék, de nem szeretek intézkedni. Bárcsak, bárcsak előbb megírtam volna!
Hoppáááá! Lehet, hogy ez életem utolsó szemináriumi dolgozata? (kivéve persze, ha F. az egyetem alatt velem íratja meg a sajátját, de ez nem fordulhat elő) És én képes voltam néhány óra alatt összecsapni és ilyen hülye címet adni neki? És most hol a pezsgő és a tánckar, akik szép csendben eljárnak egy táncot a tiszteletemre, persze úgy, hogy F ne ébredjen fel, P ne lásson be a szoknyájuk alá ... inkább legyenek félmeztelen férfi táncosok, az biztosabb.

Nincs kedvem semmihez

Épp belesüppedtem egy esti nihilbe, amit az okozott, hogy teleettem magam. Nem is kicsit, ha holnap reggelizni támadna kedvem, akkor jöjjön ki a tv-ből vagy a sz.gépből a Kör c. filmben szereplő kislány, és végezzen velem. Jaj, ezt azért neee! Egyedül vagyok itthon (Frida épp alszik, és nem hiszem, h ő az a személy, aki meg tudna engem védeni), nem kéne magam rémisztgetni. Kislánykoromban is azt gondoltam, h nekem minél előbb férjhez kell mennem, hogy ne féljek a sötétben. Ez akkor társfüggőség vagy nem?
Hú, zörög a kulcs a zárban. Remélem, ez P. és nem valami gonosz kulcsos gyilkos.