Ciki-e vagyok?

Mert mindig P. jelentkeztet az álláshirdetésekre. Mondjuk én váltig állítom, hogy ha megerőltetné magát (értsd: éjszakai másodállást vállalna), akkor eltarthatna, nekem eszem ágában sem lenne dolgozni. Még részmunkaidőben sem. De ő inkább engem akar megerőltetni. Úgyhogy gyártja a motivációs leveleket. Bár ma már eljutottunk addig, hogy ÉN gépeltem azt, amit Ő diktált. Bárcsak, bárcsak elmehetne helyettem állásinterjúra is, és ott is képviselne. Elmondaná, milyen csodás személy vagyok, és így meg úgy lehet engem imádni.

Kiegészítés a Végéhez

Kaptam egy új élő igazi növényt a szülinapom alkalmából. Izgulok, mert még egy sárga levele sincs, viszont virágzik, mint a pünkösdi rózsa. Mi lesz, ha nem bírom úgy ápolni, ahogy megérdemelné? Lehet, hogy már most fél tőlem? Pedig még túl se öntöztem, és eddig hatalmas előnyt élvez, mert nem közvetlenül a radiátor felett áll. Lehet, hogy le kellene fényképeznem? Bár rólam sincs olyan sok fotó a feszes testű 16-éves önmagamról.

Vége

Véget ért az én páratlan szülihetem. Milyen apropóból fogom most majd magam ünnepelni? Egy egész évet kell várnom erre a gyönyörűséges én-fesztiválra!

Az új ideámról

Bárányokat szeretnék tartani. És le akarom vágni őket, ha megérnek rá. Mesés báránybőrökön akarok fetrengeni. És rozmaringos báránycombot a számba. Mellé valami finom bort meg persze pirított krumplit.
Akarok három bárányt, magunkról nevezném el őket. Mindenkinek lenne egy bárányalteregója. És ha lesz még egy emberkisbabánk, akkor szeretnék együtt szülni a bárányalteregómmal. És akkor a vadiúj kisbabám azt gondolhatná, hogy az ő ikertestvére a vadiúj kisbárány, akinek szintén ugyanaz lenne a neve, mint az embergyereknek.
Jaj, de szeretnék három bárányt!

Mindenkinek a sajátja

Ma összefutottam a legdepressziósabb ismerősömmel. Azt tervezte, hogy a 25. szülinapján öngyilkos lesz. Még nincs 25, így nem lepődtem meg annyira, amikor leszálltam a villamosról. Kb 5 percet beszélgettünk, közben megtudtam, hogy az élete romokban: lerobbant a kocsija, kitették az albérletből, és kirúgták a munkahelyéről. És mindez egy hét alatt történt vele. Annyira nem dobbant meg a szívem a részvéttől, mert nála borzasztóan érezni, hogy mindenki a maga szerencséjének kovácsa.
Viszont az ő szemszögéből nézve mesés életem van (mondjuk ezt tudtam). Csak kár, hogy nem tudom mindig az ő szemszögéből nézni magamat.

Még mindig szenvedek

Csak délután 5-re kaptam időpontot. :/
Éjjel nem tudtam aludni, és több gyógyszert bevettem, mint ildomos lenne. Nem bírom én a fájdalmat.
Ráadásul ma órám lesz az egyetemen, amire be kell vánszorognom. Jajajajaj!

És vajon hány blogbejegyzésnek adták már ezt a címet? És vajon több blogbejegyzés született már fogfájás miatt mint vers? Van egyáltalán vers a fogfájásról?
Lehet, hogy a fogfájás kiterjedt az agyamra is, hogy ilyeneken gondolkodom?