Reggel F őrjöngve ébredt, valahogy mindenen ordított, és engem ez 6 és 7 között (meg persze később is, csak próbálom magam jobb fényben feltüntetni) nagyon megvisel. És mindenen ordított, hogy ne ide tegyem a kezem, meg éhes de mégsem megy ki enni (miután közöltem vele, hogy vagy az apja - aki akkor még FEKÜDT AZ ÁGYBAN - ad neki reggelit, vagy megvárja, amíg 10 7 óra lesz). Nem válaszolt, hanem ordított. Úgyhogy én visszafeküdtem az ágyamba, mert rám nem lehet erőszakkal hatni, és ez egy család, nem pedig holmi munkatábor. P pedig felkelt, mégiscsak ő az apukája az ordító kislánynak. És csodásan elvoltak nélkülem, néha hallottam egy kis ordítást a narancslé körül, de szerencsére csak félálomban.
És még a dogámat is nekem kell bevinnem. Piha! Bár P felajánlotta, hogy hív egy futárt, de az meg olyan fura lett volna. Meg drága. Meg hát hogy bízhatnék egy idegen futárban?!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése