Vendégeink voltak, szám szerint 3 darab (vagy fő). F-t nem tudtam ma elaltatni, ami főleg engem viselt meg, mert nekem szükségem van az ő alvására. De aztán ettünk sült kolbászt, és újra áramlott bennem a csí. Vagy körülöttem ... nem tudok sokat a csíről, most döbbentem rá. Amúgy Flány álmossága határozta meg a napot, de én egyszerűen nem értem: ringatom, mesélek neki az amúgy megnyugtató hangomon, már majdnem lehunyja szemét, de felpattan az ölemből, mert nem azt mesélem, amit ő kitalált. Piff! Vagy méginkább piha!
Na, de amit írni akartam az az, hogy már néhány hete az összeomlás szélén áll a könyvespolcunk. Szép nagy ikeás darab, nem a legvacakabb típusból, és mégis! Az fáj vajon neki, hogy szemtelen módon könyveket (és nem plüssöket és egyéb játékokat tartunk rajta, mint a Frida szekrényén???) pakolunk rá? Most épp a falnak támaszkodik, de nem túl stabilan. És én olyan, de olyan mérges vagyok az ikeára! A wok óta ez az utolsó csepp a pohárban! Holnap odamegyek, és fenyegetőzni fogok!
De hogy hű legyek a célkitűzésemhez: a növények állapota változatlan, ma sem locsoltam meg őket, de kettőnél észrevettem, hogy már egy ideje vízben állnak, amitől nem lettek kimondottan fittebbek. Most odatettem őket a radiátor fölé. Gyanítom, hogy nem volt jó ötlet.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése