Arról, hogy nekem tulajdonképpen jó dolgom van

Mert van egy lányom, aki elvégzi a házimunkák egy részét. Mivel utálok mosogatni, az első lépés az volt, hogy megtanítottam a mosogatásra. Egyelőre nagy kedvvel végzi. Ahogy a teregetést is, a felsöprést is, és most nekiállt vasalni a játékvasalóval. Tudom már, mi lesz a következő lépés. Igen, a vasalás. Mondjuk azt nem értem, hogy ha egy játékvasaló zenél (!!!), akkor plusz miért nem áraszt enyhe meleget is, hogy ne hiába tologassa a Gyereklány a ruhákon?
Másrészt meg az emberem áldott jó természetéről külön blogot is vezethetnék. (hú, rá kell keresnem, hogy ő nem ír-e már blogot rólam! Elvégre én vagyok az életének a királynője, meg ilyesmi.)
Szóval ma március van, ami azért jó, mert tavaszodik, bár még a földre nem lehet leülni (r betűs hónap ugyebár!) Jaj, majd folytatom, most kellek valamiért.

Nos, itt vagyok. Főztem vacsorát, meg sütit is, erre a Lánylény egy falatot sem evett. De komolyan mondom, Peti arcán láttam az örömöt, hogy így neki jut több. Persze leplezni igyekezett, de nem sikerült, mert én roppant dörzsölt vagyok. Frida elénekelte élete első teljes dalát (úgy értem, ami egy helyett két szóból állt, és felismerhető dallama volt, nem pedig saját költés.). A Jár a baba jár-t énekelte. Hát, nem kell gyorsan helyet foglalnom neki, és Oslóba küldeni az Eurovíziós Dalfesztiválra. Legalábbis még nem. De rögtön eszembe jutott gyermektelen lánykorom, amikoris egyszer ovisokat láttam a tv-ben, amint a Gólya, gólya, gilicét üvöltik teli torokból, és nekem jött a torkomból a bőgés, hogy egyszer nekem is lesz egy üvöltve éneklő gyerekem. És tényleg így lett.

Most megint megszakítjuk adásunkat, fürdetés következik.

Update: Egy növény nagy valószínűség szerint ma hajnalban életét vesztette.