Most épp Kőszegen vagyunk, mindenhol sütiillat, meg rántott hús, meg ilyenek. Teleápolt gyomorral feküdnék egész nap legszívesebben. De mindegy, szellemem friss és üde.
Na szóval a bicikliről akartam írni, mert vettünk egyet a Lánynak. Bárcsak, bárcsak valahogy sikerült volna kiölnöm belőle a bringák iránti sóvárgást! Most ott tartunk, hogy nem tud tekerni, viszont kormányozni se! Ezért az utcán görnyedve tolom a lányom, közben kormányozom a bringáját. 10 colos a jármű, én egy Fő téri séta után lebénultnak és megnyomorítottnak éreztem magam. Próbálom megtanítani legalább a kormányzás művészetére, de addig még simán elvesztem a sudár tartásomat, és legfőképpen a gerincem épségét. Mindenki egye meg, amit főzött ugye.
Frida még mindig nem tud beszélni, gyanítom azért, mert lassan én vagyok az, aki kezdi átvenni ezt az egy szótagos beszédstílt, és közben azzal áltatom magam, hogy a lányom és én félszavakból értjük egymást. Végülis az, hogy mo fo egyértelmű, hogy azt jelenti, hogy most focizzunk.
A növényeink, akik/amik otthon maradtak, csak ma jutottak eszembe. P. valószínűleg nem öntözte meg őket. Remélem, túlélik. De képzeletben már minden látványra felkészültem.
Alig várom már a húsvétot meg hogy F-val készülődjünk, meg hogy végre tavasz legyen, de ez oly közhelyes, meg izé így leírva.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése