Újabban, amióta F beszélni tud, meg vagyok róla győződve, hogy furi dolgokat lát maga körül. Persze mindezt magamban még jobban kiszínezem, ezért vannak napok, amikor úgy érzem, menekülnünk kellene a lakásunkból, mert megszállták a képzeletem teremtményei.
Van először is a Nyónyem, aki F képzeletbeli barátja. Őt már megszoktuk, bár amióta családja is van, azóta még nem gondoltam újra a viszonyomat vele/velük. De újabban van valami Palinta bácsi, aki F elmondása alapján egy szobor, aki szokta őt hintáztatni, és az egyik buszmegállónál lakik egy házban. Na, rajta nem szeretek gondolkodni, mert kicsit paráztató, hogy F ilyeneket talál ki. (Néha hálát adok az égnek, hogy még nem tud tökéletesen beszélni, mert még halálra rémítene.) Na meg még van egy banda, akik csúnyák, és a buszmegállóban várnak minket. Hát haver, ki akar ezek után buszra szállni?! Mert én inkább villamospárti lettem. Jaj, juj, na! A legdurvábbat még nem is mondtam! Múltkor F nem akart eljönni velem a könyvtárba, mert neki vigyáznia kell a lakásra, mert sok néni és bácsi bejön a szobájába egy külön ajtón. Na, azt hiszem, itt kellett újraéleszteni. Rossz környéken lakunk, na! Lehet, hogy a szülinapomra valami tértisztítást meg szelleműzést kell kérnem? Kár, hogy csak sokára lesz szülinapom, addig meg bármi történhet még.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése