Párbeszéd

Elhatároztam, hogy minden este elmondom az emberemnek, hogy tartson el. Mert nem akarok dolgozni. És fáj belegondolnom, hogy ez az utolsó nyaram itthon (kivéve, ha szülök még egy gyereket, de az nem holnap lesz, na meg nem is jövő nyáron, úgyhogy ez nem ér). P. minderre úgy reagál, hogy ha Norvégiába költöznénk, akkor lenne rá esélyünk, de én nem akarok Norvégiában élni, elég volt tavaly az a két hónap. De úgy látszik, nem voltam ott elég elviselhetetlen, pedig szerintem mindent megtettem, hogy soha többé ne akarjon velem senki Norvégiában élni. Na szóval P. mindig elmondja, hogy ott mennyivel többet keresne, meg amúgyis, természetközeli és nincs korrupció, blablabla, lehetne kertes házunk egy fjordban, kuytánk, macskánk, vízisiklónk. Szerintem akkor is több pénzt keresne P, ha másodállást vállalna, és akkor is lehetne kertes házunk. Nem hiszem, hogy meggyőztük egymást. De ez már csak egy ilyen kapcsolat.